Get Adobe Flash player

Depresszió

Az unipoláris depressziót a hangulati és az érzelmi élet zavara, a gondolkodás meglassulása és az aktivitás csökkenése jellemzi. Olyan állapot, amelyben az élet sivárnak, terhei nyomasztónak tűnnek. A hangulati élet zavarait testi tünetek jelentkezése kíséri. Elnevezésében az "unipoláris" azt jelöli, hogy a hangulat csak egy, méghozzá negatív irányban tér el, és nem kíséri időszakos felhangoltság.

 

Előfordulás

A felnőtt lakosság 5-10%-a szenved unipoláris depresszióban, további 3-5% a betegség enyhébb tüneteit produkálja. A nők kétszer olyan gyakran betegednek meg, és az átlagos életkor, amelyben a depresszió kialakul egyre korábbra tolódik. Gyakori a megjelenés 15-19 év 45-50 éves korban.

Okok

A depresszió okairól számos magyarázat született, amelyek mind más szempontból közelítenek a problémához.

-  A biokémiai magyarázat szerint a noradrenalin- és szerotoninrendszer, illetve a többi neurotranszmitter-rendszer kölcsönhatásában létrejövő változások, a szerotonin szintjének csökkenése okozza.

-  A genetikai kutatások fényt derítettek arra a nem elhanyagolható tényre, amely szerint a depressziósok rokonainál 20%-ban fordul elő a megbetegedés; egypetéjű ikrek esetében ez az arány 43%, tehát a betegségnek mindenképpen van örökletes tényezője.

-  A hormonális tényezőket tekintve a kortizolnak, a mellékvesekéreg egyik hormonjának van kiemelkedő szerepe, hiszen az epizódokat gyakran előzik meg komoly stresszhelyzetek. Fontos hangsúlyozni a negatív életesemények szerepét, amelyek gyakori elindítói a depressziónak. A beteg nem képes egyedül alkalmazkodni a kudarchoz, ezért ezekben az esetekben a pszichoterapeuta segítsége különös jelentőséget kap.

-  A pszichodinamikus nézőpont szerint a gyermekkorban elszenvedett veszteség a döntő; a viselkedéslélektan a pozitív megerősítések hiányára helyezi a hangsúlyt. A betegek jellemzően negatívan gondolkodnak önmagukról, az élményeikről és a jövőjükről, miközben alábecsülik a pozitív események jelentőségét és felnagyítják a negatívakét. A betegek úgy érzik, hogy nincs hatásuk életük alakítására, a kontrollhiányt stabil belső tényezőknek tulajdonítják, ezért alkalmatlannak érzik magukat a negatív események elhárítására.

Tünetek

-  érzelmi élet zavarai az enyhe kedvetlenségtől a mély lehangoltságig

-  a betegek arca rendszerint állandóan tükrözi a gondterheltséget, jellemzőek a homlokráncok, a szemhéjak kettős redője és a lefelé hajló szájzugok

-  a kifejező mozgások szegényebbé válnak, a gesztikuláció megszűnik, a hang gyenge, elhaló

-  a beteg könnyen elsírja magát, de súlyos állapotban a sírás készsége is megszűnik

-  saját magáról kialakított képe negatív, értéktelennek, alacsonyabb rendűnek, visszataszítónak tartja magát, az önértékelési zavarok rendszerint igen súlyosak

-  jövőjét sötétnek és reménytelennek látja

-  érdeklődése beszűkül, gondolkodása lelassul, tanácstalanná válik

-  figyelemzavar, az intellektuális képességek romlása

-  szorongás következtében erős motoros nyugtalanság alakulhat ki: kezét tördeli, jajgat, testét ingatja

-  az élet terhétől való szabadulás végső eszközének az öngyilkosságot tartja, visszatérő gondolatok a halálról

-  alvászavar: az elalvás zavara, a gyakori felébredés és korai ébredés

-  étvágyzavar: étvágytalanság vagy fokozott étvágy, az emésztési zavarok, a székrekedés, a szédülés és a társult testi fájdalmak

-  a szexuális vágy csökkenése

A depresszió visszatérő, ha a beteg egy éven belül legalább három epizódot élt át. Szezonálisnak számít, ha az évszakok változásának függvényében alakul ki; az őszi, illetve a téli jelentkezés különösen gyakori. Ha a depressziós tünetek között a lehangoltság uralkodik, akkor melankóliásnak, ha a mozgás teljes hiánya, akkor katatónnak nevezzük. Ugyancsak külön diagnózisnak számít a posztpartum depresszió, amely a szülést követő négy hétben lép fel.

Gyógyulási esélyek

A depressziót az életveszélyes állapotok közé sorolják, mert hatékony kezelés nélkül könnyen veszélyeztető állapot alakulhat ki; a beteg önmaga ellen fordíthatja elkeseredettségét, vagy környezetét is veszélyeztetheti. Ha a beteg öngyilkossággal fenyegetőzik, lehangoltsága önellátási képtelenséghez vezet, önelhanyagolása súlyos mértéket ölt, minden esetben a kórházi kezelés mellett érdemes dönteni.

Egy depressziós epizód után a következő megjelenésének esélye 60-85%, amelyet a fenntartó kezelés 10-25%-ra csökkent. A fenntartó kezelést az első depressziós epizód után legalább 6 hónapig, több epizód esetén évekig kell folytatni.

A legjobb eredmény a különböző terápiás módszerek - gyógyszeres kezelés, a kognitív és az interperszonális terápia - kombinációjával érhető el, és ez eredményesebb (60%). A beteg gyógyulásának esélyeit nagymértékben növeli a család segítő jelenléte. Talán legfontosabb szerepük a depresszió lehetőségének felismerésében van, hiszen a beteg - épp a motivációinak elvesztése miatt - nem valószínű, hogy rászánja magát az orvoshoz fordulásra. Hasonlóan nagy szerepet kapnak a hozzátartozók abban is, hogy ellenőrizzék a beteg gyógyszerszedési szokásait és támogassák a terápiákon való megjelenését. Fontos, hogy környezete türelemmel és pozitívan forduljon a beteg felé, ellensúlyozza annak negatív én- és jövőképét.

Forrás: www.depresszio.hu, www.webbeteg.hu, www.betegsegek.hu, www.wikipedia.hu

Ha úgy érzi, hogy Ön vagy rokona, ismerőse depresszióban szenved, forduljon a Rétsági Egészségfejlesztő Irodához, ahol szakember segítségét veheti igénybe ingyenesen, akár egyéni szaktanácsadás, akár betegklubban való részvétel formájában!

Kérjen segítséget, forduljon hozzánk bizalommal!

 

A kiadványt letöltheti az alábbi linkre kattintva: Letöltés